Teljesítettem eddigi leghosszabb útvonalamat. Tökölről Nyíregyházára repültünk, hogy kivitelezhessek két darab touch-and-go-t. Ismét felejthetetlen élményben volt részem.
Nem is tudom, hogy voltam-e valaha Nyíregyházán, de ilyen gyorsan még nem értem oda, az bitos. Kb 1:20 volt az odaút, mert volt egy kis szembeszelünk.
Majdnem nyíl egyenesen mentünk - csak a navigációs eltéréseim okozták a felesleges kanyarokat a ferihegyi kitérőtől eltekintve, ahol az irányítástól kaptunk "kacskaringózási" utasításokat. Eddig még nem volt szerencsém átrepülni az ország legforgalmasabb reptere felett. Odafelé nem volt vészes, mert nem nagyon volt forgalom a körzetben. Visszafelé már annál inkább. Nagyon jó érzés volt úgy repülni, hogy a nagy gépek alattunk közlekednek készülődve a leszálláshoz. 5000 láb magasan repültünk el a jobb 32-es küszöb felett, amikor egy Malév Boeing 737-es szállt le éppen.
Az idő nagyon kedvező volt, mert csak egy kb 6000 lábon elhúzódó inverzió, később vékony felhőtakaró gátolta a kilátást. Odaúton az inverzió alatt repültünk 5500 lábas magasságban, visszafelé fölötte, 8500-on. (keletnek haladva mindig páratlan ezer lábon + 500 - 5500, 7500, stb.., nyugatra pedig páros + 500, azaz 6500, 8500, stb.. repülünk)
8500-ról már nagyon messze el lehet látni. A felhők tetején tükröződő kristálytiszta napsütésben a csajok legszívesebben napoznának, ha nem lenne -10 fok. :-) A Magas-Tátra kristálytisztán látszott az Északi-Középhegység felett.
Nyíregyházának egy gyönyörű szép, aszfaltos pályája van. Igaz, hogy keskeny és csak 1000m hosszú, de kis géppel gyakorolni öröm rajta. Ha közelebb lenne, biztosan gyakran meglátogatnám. Így egyelőre marad Jakabszállás.
Google Earth-ben az útvonal meg is tekinthető az alábbi fájlt letöltve:
Az elmúlt hetek sok repült órát hoztak ismét. Az időjárás többé-kevésbé kedvezett, csak néha volt átvonuló front, vagy erős oldalszél.
Több alkalommal gyakoroltam az oldalszeles leszállásokat. A C150-es gép 13KT oldalszél komponensre van hitelesítve, ennél nagyobb oldalszél esetén nem szabad felszállni. A legnagyobb oldalszél kb. 8KT volt, ami már elég komoly feladat elé állított.
Megtörtént az első füves pályás leszállásom is. A feladat érdekes volt, az eljárást már gyakoroltuk az aszfaltos pályán is. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a gép a lehető legkisebb föld feletti sebességgel érjen földet úgy, hogy a gurulás során a lehető legkésőbb érjen le az orrfutó. Touch and go esetén csak a két főfutó ér le. Nagyon élvezetes volt. Tökölön, a 32, jobb pályán gyakoroltuk, míg a bal körön 4-5 gép iskolakörözött, nagy volt a forgalom. Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképező, mert a naplementében gyönyörű képeket lehetett volna elkapni az előttünk fel és leszálló gépekről.
És végre elérkezett a szélcsend ideje. Erre vártam hetek óta. Gergővel mentünk néhány kört, majd az A2-n félreálltunk, ő kiszállt a gépből. Egyedül maradtam. Szerencsére nagy forgalom volt a reptéren, így maradt néhány percem, amíg várakoztam a fel és leszállókra, így volt időm szokni a "magányt". Mielőtt kigurultam a pályára, minő véletlen, egyetemi csoporttársam, repülős haverom, Csabi szállt le egy DA40-es géppel. Rádión üdvözöltük egymást, sok szerencsét kívánt. Majd eljött a felszállás ideje. Minden a begyakorolt eljárások szerint ment. Tettem a dolgom, monitoroztam a műszereket, majd v1 sebességnél megemeltem az orrfutót, tovább gyorsítva felemelkedett a gép. Magam voltam a levegőben. Egész más volt vezetni a 700 kilós gépet. 95 kilóval könnyebbek voltunk, mint megszoktam. Ennek megfelelően emelkedtünk ezerrel, már a második forduló előtt elértük az utazó magasságot, az 1500 lábat. A leszállás is teljesen más volt. Nem nagyon akart süllyedni a gép, egy picit meg kellett hosszabbítanom a final besiklást, de nem nagyon akartam a házak fölé menni. Egy picit több fékszárnyra is szükség volt, de végül sikerült letenni a gépet az eltolt küszöb környékén. Eközben Gergő a pálya mellett állt, és nézte a mutatványt. Őt csak messziről láttam, mert a leszállási manőver közben nem sok energiám maradt másra, csak arra az egy dologra. Összesen öt iskolakört tettem meg.
Ezután már jöhet az útvonalrepülés. Mivel következő alkalommal az idő nem kedvezett a kiszemelt útvonalra, maradtunk a reptéren. Erős szélben kényszerhelyzeti eljárásokat gyakoroltunk. A hét leszállásból egy hátszeles megközelítésnél meghaltunk volna éles helyzetben, mert a szél szépen kifújt a pálya fölül és a reptér betonkerítése fogott volna meg. Szerencsére adtunk egy kövér gázt, visszahúztuk a fékszárnyat és áthúztunk a pálya felett.
Az utóbbi hetekben szerencsére elég sokat sikerült repülni. Persze volt, amikor közbeszólt az időjárás, valamint a Red Bull Air Race. Ugyanis a rendezvény előtt komoly korlátozások léptek érvénybe a tököli reptéren és a közvetlen közelében lévő légterekben. A gyakorlást végrehajtó műrepülők között nem lett volna nagy poén C150-nel lavírozni. Biztosan nem az iskolaköröket rovó gépre figyeltek volna..
Szóval, Gergő jóvoltából túl vagyunk nagyon sok sikeres leszálláson, valamint egyre kevesebb kevésbé sikerültön (eddig még nem maradtunk a levegőben:-)
Jakabszállásra mentünk vészhelyzeteket, valamint idegen reptéren való iskolakörözést gyakorolni. Nagy élmény volt! A reptéren egy lélek sem volt, csak mi birtokoltuk a 3000 méteres pályát. Sajnos elkezdték bontani a régi vadászgépeket tároló földalatti hangárokat. Ezeknek a bunkereknek megvan a maga varázsuk. Nemsokára Tökölt is utoléri a végzet..
Megvolt az első sikeres ellenőrző repülésem is. Most éppen a rádiós kommunikációt próbálom elsajátítani. Meg kell mondjam, hogy sokkal nehezebben megy, mint azt gondoltam. Amikor hallgatja az ember, hogy mit beszélnek mások, akkor minden egyértelmű. Röviden, tömören, viszont a lényeget érthetően közölve kell kommunikálni. Mivel mérnök vagyok, úgy gondoltam, hogy ez nem fog problémát okozni, úgy tudom magamról, hogy így beszélek én is. Most egy alkalom után lehet, hogy megjelent rajtam az első jele annak, hogy bankban dolgozom? (elnézést a közgazdászoktól - én is annak tanulok és fél éven belül végzek is :-)
Érdekes képeket most sajnos nem tudok feltenni, mert mostanában nem sikerült elővennem a fényképezőt a levegőben, pedig nagyon szép naplementéknek voltam tanúja.
RSS Feed