Kihagytam egy hónapot az írásban, de ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. Pont ellenkezőleg. Elég szépen sikerült gyarapítani tudásom és a repült órák számát.
Az egyedül repülések után elkezdtük cross country-t. Itt a fő cél, hogy gyakoroljuk a navigációt egy térkép, egy iránytű, egy óra, a szemünk, valamint a fejünk használatával. Elsőre ez elég egyszerűnek tűnik. Megrajzolod a térképen az útvonalat, leméred a távolságokat, irányszögeket. A gyakorlatban pedig irányba teszed a gépet és repülsz a távolságból és sebességből kiszámított ideig. Viszont van benne egy-két csavar.
Mi van, ha fúj a szél?
Nagyon egyszerű. Ha tudod, hogy milyen irányból és erősséggel fúj, akkor ki lehet számítani, hogy a gép tengelyének milyen szögben kell állnia, valamint mekkora lesz a föld feletti sebesség. Ezt legegyszerűbben a flight computerrel lehet kiszámítani. A probléma az, hogy a meteorológiai jelentések csak hozzávetőlegesen adják meg ezeket az értékeket, a valóságban gyakran nagyban eltér ettől. Tehát meg kell tanulni ezt a gyakorlatban..
Másik hiba a deviáció. Ezt a föld mágneses mezőjének torzulása okozza. Durván fogalmazva: amikor délnek mutatja az irányt az iránytű, akkor nem dél felé állsz, hanem néhány fokkal eltérsz tőle. További infó a wikipedián. Ezen kívül még van két hasonló (deklanáció és variáció), amit figyelembe kell venni.
Aztán nem árt, ha az ember folyamatosan nyomon követi a helyzetét a térképen. Elég jól el lehet veszni, ha nem ismered fel, hogy melyik település melyik, vagy még rosszabb, ha összekevered őket.
Arról, hogy merre jártunk, majd legközelebb..
RSS Feed