Az elmúlt hetek sok repült órát hoztak ismét. Az időjárás többé-kevésbé kedvezett, csak néha volt átvonuló front, vagy erős oldalszél.
Több alkalommal gyakoroltam az oldalszeles leszállásokat. A C150-es gép 13KT oldalszél komponensre van hitelesítve, ennél nagyobb oldalszél esetén nem szabad felszállni. A legnagyobb oldalszél kb. 8KT volt, ami már elég komoly feladat elé állított.
Megtörtént az első füves pályás leszállásom is. A feladat érdekes volt, az eljárást már gyakoroltuk az aszfaltos pályán is. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a gép a lehető legkisebb föld feletti sebességgel érjen földet úgy, hogy a gurulás során a lehető legkésőbb érjen le az orrfutó. Touch and go esetén csak a két főfutó ér le. Nagyon élvezetes volt. Tökölön, a 32, jobb pályán gyakoroltuk, míg a bal körön 4-5 gép iskolakörözött, nagy volt a forgalom. Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképező, mert a naplementében gyönyörű képeket lehetett volna elkapni az előttünk fel és leszálló gépekről.
És végre elérkezett a szélcsend ideje. Erre vártam hetek óta. Gergővel mentünk néhány kört, majd az A2-n félreálltunk, ő kiszállt a gépből. Egyedül maradtam. Szerencsére nagy forgalom volt a reptéren, így maradt néhány percem, amíg várakoztam a fel és leszállókra, így volt időm szokni a "magányt". Mielőtt kigurultam a pályára, minő véletlen, egyetemi csoporttársam, repülős haverom, Csabi szállt le egy DA40-es géppel. Rádión üdvözöltük egymást, sok szerencsét kívánt. Majd eljött a felszállás ideje. Minden a begyakorolt eljárások szerint ment. Tettem a dolgom, monitoroztam a műszereket, majd v1 sebességnél megemeltem az orrfutót, tovább gyorsítva felemelkedett a gép. Magam voltam a levegőben. Egész más volt vezetni a 700 kilós gépet. 95 kilóval könnyebbek voltunk, mint megszoktam. Ennek megfelelően emelkedtünk ezerrel, már a második forduló előtt elértük az utazó magasságot, az 1500 lábat. A leszállás is teljesen más volt. Nem nagyon akart süllyedni a gép, egy picit meg kellett hosszabbítanom a final besiklást, de nem nagyon akartam a házak fölé menni. Egy picit több fékszárnyra is szükség volt, de végül sikerült letenni a gépet az eltolt küszöb környékén. Eközben Gergő a pálya mellett állt, és nézte a mutatványt. Őt csak messziről láttam, mert a leszállási manőver közben nem sok energiám maradt másra, csak arra az egy dologra. Összesen öt iskolakört tettem meg.
Ezután már jöhet az útvonalrepülés. Mivel következő alkalommal az idő nem kedvezett a kiszemelt útvonalra, maradtunk a reptéren. Erős szélben kényszerhelyzeti eljárásokat gyakoroltunk. A hét leszállásból egy hátszeles megközelítésnél meghaltunk volna éles helyzetben, mert a szél szépen kifújt a pálya fölül és a reptér betonkerítése fogott volna meg. Szerencsére adtunk egy kövér gázt, visszahúztuk a fékszárnyat és áthúztunk a pálya felett.

Első közös repülésünk Csabival.
Meghívott utasként a repültünk a HA-SUF felségjelű Diamond DA-40 TDI géppel. A repülés célja VOR megközelítés gyakorolása a péri reptéren.
A HA-SUV-val, ugyancsak Diamond DA-40, kötelékben szálltunk fel, majd az iskolakör első két fordulójában tartottuk az alakzatot. Készítettünk néhány fotót, majd elválltunk egymástól.
Befogtuk a péri VOR adót és ráálltunk a radiáljára. Péren gyakorlásképpen végigkövettük az VOR-os megközelítési eljárást, majd egy átstart után visszaindultunk Tökölre.
Visszafelé tartottuk a 125-130-as ground speedet, és még az idő is simább lett este hét utánra. Nem találkoztunk az odavezető úton tapasztalt termékekkel, viszont annál több vitorlázó gépet láttunk, akiket igyekeztünk a lehető legnagyobb ívben kerülni..
A napot egy gyönyörűen kivitelezett landolással zárta Csabi.

Köszi Csabi, nagyon szép este volt!

az útvonal

Képek